És megkísértenek a pusztában. A forgatag, zaj, teli asztalok, gyönyör és emberek, kiknek az elkövetkező 40 nap is olyan mint a többi. Böjtölés. Ó igen, hát olyan szempontból jó, hogy fogyókúrázok egy kicsit de másképp, nem értem az egészet. Az ember érezze jól magát, lakjon jól, olvadjon bele az élet masszájába. És igen, hatalom kell, pénz, féktelen szórakozás, egyszer élünk, használjuk ki. Krisztus te mit adsz nekünk? Keresztet, korgó gyomrot, szenvedést, nélkülözést? És te kísértő? Végtelen fogyasztás, élvezetek halmozását, színes és szeretni való világot, határok nélkül. Ma már észre sem vesszük, hogy mi a kísértés. Be van csomagolva és édes mámorító íze van. Kísértés nincs, csak nagybetűs élet, életélvezet. Milyen fondorlatos az ördög, amint arra az elhatározásra jutsz, hogy te a másik utat választod, a keskenyebbet. Megszületik az alulról jött sugallat, hogy mi értelme, nézz körül, mindenki élvezi az életet, te miért ne tennéd? Ne légy már az a betokosodott barom, ósdi elvekkel. Olyan rövid az élet...élvezd ki! És te ott vagy egyedül és latolgatsz, csipegetsz a felkínált élvezetekből, és lefaragsz a " szabályokból"...